Azok, akik nem ismerik önnön értéküket, tudatosan vagy öntudatlanul azt hiszik, hogy értéktelenek. Ezzel pedig, kihívják maguk ellen az Életet.
A kérdés az: SZERETED Te MAGAD?
Az ilyen, saját értéktelenségünkbe vetett, alaptalan hiedelmek hatással vannak a gondolatainkra, az érzelmeinkre, a cselekedeteinkre és az Élet tapasztalatainkra. Tényleg értéktelennek fognak tartani.
Tehát a saját boldogságunk és jólétünk elengedhetetlen feltétele, hogy MINDENKI ismerje saját értékét, és elhiggye, hogy valóban különleges, és érdemes a jóra.
→→♡★Felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán MI akadályoz meg minket abban, hogy értékesnek érezzük magunkat?
Sokan hagyjuk azt, hogy a saját önértékelésünk KÜLSŐ eseményektől függjön. Amikor az önértékelésünk külső helyzetektől függ, az instabil. Ennek eredményeként az önmagunkkal kapcsolatos érzéseink, a Világ szeszélyei és történései szerint alakulnak.
Ha csak akkor tartjuk magunkat értékesnek, ha sikeresek vagyunk, vagy ha akkor, ha a párunk szeret, vagy ha akkor, ha szépek vagy erősek vagyunk:
ez előre bejósolható: az első krizis vagy válsághelyzetben, MEGINOG az önbecsülésünk. A siker mulandó, a párunk elhagyhat, a szépség és az izmok – mennek, ahogy az idő előrehalad.
→→♡★ Tehát MIRE építhetjük az önbecsülésünket? Mulandó és külső dolgokra, vagy szereplőkre NEM.
Amikor az önértékelésünk mégis külső tényezőkhöz kötődik, ez nem hagy sok befolyást arra, hogyan éljük az életünket. Ilyen önértékeléssel folyamatosan arra törekszünk, hogy JÓL érezzük magunkat, és kerüljük a kihívásokat vagy a célok kitűzését.
Ha pedig így is kudarcot vallunk, könnyen feladjuk a céljainkat, elveszíthetjük a motivációnkat, vagy kifogásokat keresünk, hogy jobban érezzük magunkat (Crocker és Wolfe, 2001).
Hogyan változtathatunk / dolgozhatunk tehát azon, hogy megtapasztaljuk értékünket, hogy az Élet kihívásai ne érintsenek meg minket annyira?
→→♡★1. Helyezzük a tanulást előtérbe, a teljesítménnyel szemben.
Ha a tanulásra és a növekedésre összpontosítunk, akkor a kudarcokat a fejlődés lehetőségének tekinthetjük. Ezzel gyorsabban kilábalunk a nehéz érzelmeinkből és helyzetekből is.
→→♡★ 2. Tűzzünk ki önzetlen célokat. (is)
Ha olyan célokat tűzünk ki, amelyek jók nekünk és másoknak IS,, elkerülhetjük önbecsülésünk sérüléseit. Arra összpontosítsunk, hogy másokat is szolgálunk, és értéket adunk a Világnak. Az ÉN, ÉN, ÉN helyett – gondolkodjunk a MI-ben.
→→♡★3. Csökkentsük az önértékünk, külső tényezőkkel való azonosítását.
A kutatások azt mutatták, hogy az önértékünk külső tényezőkre való függesztése a lehető legrosszabb, amit tehetünk ÖNMAGUNKKAL.
Azaz, ha azt hisszük, hogy csak akkor érünk valamit, ha azt tesszük, amit mások mondanak, vagy csak akkor vagyunk jók, ha a külsőnk mindig tökéletes, akkor előre borítékolható a sérülés.
Bár nyilvánvaló, mégis írom, hogy a BELSŐ emberi értékek, mint az erények, a spiritualitás, vagy a belső tartás és erő az, ami a stabil önbecsülésünket adja. (Crocker és Wolfe, 2001). Tehát összpontosítsunk a a BELSŐ emberi értékeink pallérozására, az egészséges külső és test fenntartása mellett.
→→♡★4. Koncentrálj az erősségeidre. Kérdezd meg magadtól:
Mitől vagyok különleges és egyedi?
Mit csinálok, amit senki más nem?
Mik a pozitív tulajdonságaim? Minden nap írjunk le, 10 pozitív dolgot magunkról, ez segít tudatosítani a meglévő erényeinket.
E kérdések rendszeres megválaszolása segíthet tehát az önértékelésünk javításában. Azt mondják, hogy az önértékelésünket nem könnyű fejleszteni. Az a tapasztalatom, hogy ha már eléggé rosszul érezzük magunkat, akkor ez elég motiváció ahhoz, hogy leüljünk ezt átgondolni.
Tehát szereted magad?
Ha jobban megértjük, hogy ez az önszeretet határozza meg azt, hogy az Életünk milyen módon alakul, kik vesznek körül, mennyire szeretnek minket, és mire mondunk nemet, vagy igent, megértjük, hogy EZZEL foglalkoznunk kell. Külső, nem kontrollálható eseményekre NEM alapozhatjuk a belső jólétünket.
Ez megnyugtató, mert rájöhetünk arra, hogy a változáshoz a KULCS, bennünk van.
önszeretet
önértékelés
Referenciák:
Crocker, J., & Wolfe, C. T. (2001). Contingencies of self-worth. Psychological review, 108(3), 593.