Kekszet készíteni nem egy kulináris kihívás – hiszen csak egy adag ocsmány vaj, margarin, némi liszt – és máris fél órán belül röhögve menőzhetünk életünk első, zsírban és kalóriákban tocsogó kekszével.
Persze a mi életmódunk nem ennyire sekélyes, így gondosan figyelünk arra, hogy az ipari hulladékok a konyhától – vagy legalábbis a bélrendszerünktől távol maradjanak.
Sok zabkekszet készítettem zsírszegény keretek között – bár kalória ügyileg nagyon fitt értékek jöttek ki… abszolút nem voltak hizlalóak…pláne mert olyan kemény lett nélküle a süti, ami a táskámban inkább egy önvédelmi eszközt szolgált, mintsem táplálékot.
Szóval kellett kezdeni valamit ezzel A SZÓ SZERINT KEMÉNY SZITUVAL. Milyen nedvesítő motyót rakjunk a tésztába ami:
30% OFF mindenre a Peak Karácsonyi vásárban! Vigyél egészséges dolgokat Karácsonyi Ajándékba, az egész Családodnak!
- nem egészségtelen
- nem hizlal (annyira)
- nem bizarr
…vagy legalább valamelyik kettő teljesüljön :)))
Szóval a következőkre jutottam: VAJ/MARGARIN/más ZSÍR helyett:
- 100%-os magvajak: igen, ők még nem olyan alacsony kalóriatartalmúak, de egészségesek, és masszívak – így jóval kevesebb kell belőle mint a kókuszolajból például. És a tápértékük is kedvezőbb. Ja és k******finomak 😛
- Zsírszegény krémtúró: nagyon sok mindenbe passzol, mert masszív és semleges. Nem hízlaló abszolút…Puhít, bár a keksz roppanni nem fog – de az idegeid sem, ha a mérlegre kell állnod. Valamit valamiért.
- Cukkini, banán, alma... nedvdús zöldségek, változó, de alacsonyabb kalóriával. Elég jól kiváltják a vajat, főleg a banán nagy arc ebben!
- Bab: bizarrsági indexet magasról ez veri, de teszteltem és SEMMI mellékíze nem volt – ámde nagyon omlós, olyan igazi amerikai kekszet kaptunk bátorságunkért cserébe. Persze natúr babkonzervvel próbálkozz – a chilis-mexikóis mogyis csokis keksz elég megrázó élmény lehet. Bár a chilis csoki után….?
- Végül! Ha nem édes vonalon mozgunk, én nem is stresszelek erre rá. Plusz zsírszegény sajtot szórok a tésztába (ésszel…vagyis próbélok ésszel:)) és ezzel minden gond le van tudva. Omlós, ropogós, sajtos. Ide plusz szír már tényleg flancolás lenne!
Off! Megjegyzem NEM a zsír ellen vagyok – semmilyen makroelemet nem vonunk meg!!! De az agyatlan és nem egészséges zsírfogyasztást mindenképp csökkenteni kell – amire a fenti praktikák nagyszerűek!
Előkészítés | 10 perc |
Sütés/főzés | 15 perc |
Mennyiség |
db
|
- 150 gramm zabpehelyliszt
- 50 gramm Peak Keep Calm Casein fehérjepor csokis sütikrém ízben
- 2 db tojás (L vagy XL)
- 80 gramm Peak Peanut Butter mogyoróvaj
- 30 gramm mogyoró
- ízlés szerint édesítő
Hozzávalók
|
- A mogyoródarabkák kivételével mindent keverj homogénre. Általában késes botmixert szoktam a vegyítésre használni, de itt elég masszív a cucc, és csak felkenődik az oldalára - kapargatod, újra indítod, újra kapargatod.... a tésztán túl az idegeidet is felőrli. 🙂 Szóval most egyszerűbb a hagyományos manuális, mama-féle megoldás: szilárdat elkever, majd a folyékonyabb hozzá. Kézzel-kanállal.
- Ha az egész csapat egyesült, akkor kóstolgasd, kell-e bele édesítő - ne edd meg nyersen, nem szép dolog, bár én is mindig a kelleténél nagyobb íztesztet csippantok le... 🙂
- Szórd bele a mogyorót!
- Vizes kézzel formázz kis gombóc-csapatot, majd tedd őket egymástól távol sütőpapírra. Nem, nem azért, mert antiszociális lelkűek, hanem Te fogod őket egy villával szépen kilapogatni. Ők sem szeretnek dagik lenni, így egy karcsú 1 centit célozz be!
- Ha a kilapítgatást is abszolváltad, akkor hajítsd be őket a sütőbe. 180 fokon 15 perc alatt megsülnek - vagyis elég gyorsan, így nem javaslom, hogy most kezd el chaten kibeszélni a barátnőddel, hogy épp kit hogyan kényeztetett/szedett szét idegileg a pasija.
- Az elkészült kekszeket vedd ki. Melegen puhák, de idővel, ahogy a Te jellemed is... megszilárdulnak. Csak kitartás! 🙂