Mitől marad valaki erős, nőies és magabiztos akkor is, amikor mások már feladták? Ez az interjú nem egy újabb “fitnesz sztori”. Sokkal inkább egy őszinte betekintés abba, hogyan gondolkodik egy érett sportoló nő a testéről, az életéről és a saját határairól. Nem tökéletes képet mutat — hanem valóságot. Döntésekkel, küzdelmekkel és olyan felismerésekkel, amik talán benned is megmozdítanak valamit.
Ha valaha érezted azt, hogy lehetne többet kihozni magadból — nem fiatalabban, hanem pont most —, akkor ezt az interjút érdemes elolvasnod.
Van az a pont az életben, amikor az ember belenéz a tükörbe, és őszintén kimondja: változtatni akarok. Ez a történet nem csupán fogyásról vagy edzésről szól – hanem kitartásról, önazonosságról és arról, hogy soha nem késő újrakezdeni.
1. Ha visszanézel arra a nőre, aki a régi képeken van – mit mondanál neki ma?
Azok az évek, amelyeket a sportnak szentelsz, olyan fejlődést hoznak majd, amire akkor még nem is gondolsz – de később ezek lesznek azok az alapok, amelyekre az egész életedet magabiztosan építheted.
2. Volt egy pillanat, amikor először érezted, hogy most tényleg változtatni fogsz? Mi történt akkor?
3. Mi volt a legnehezebb része az átalakulásodnak? Fizikailag vagy lelkileg?
4. Volt olyan nap, amikor majdnem feladtad? Mi segített mégis tovább menni?
5. Mikor érezted először, hogy “most már tényleg más ember lettem”?
Apránként kezdtem észrevenni, hogy változom – az életemben történtek olyan apró, de jelentős lépések, amelyeket soha nem tettem volna meg, ha nem kezdtem volna el a versenyzést. Már az első diétám után rettenetesen büszke voltam magamra. Visszakaptam azt a formát, amire tizenévesen emlékeztem: például 15 év után újra fel tudtam venni egy rövidnadrágot, és ez már önmagában hatalmas élmény volt. Ez volt az első lépcső a változás útján.
De a valódi érzés, hogy „más ember lettem”, nem egyik pillanatról a másikra történt. 2009 nyarára már úgy éreztem, nemcsak más vagyok, hanem újra önmagam lettem. Ahogy minden szezonban, minden évben újra és újra végigcsináltam a felkészülést, egyre erősebben éreztem, hogy mindez nem csupán a testemről szól. Tudtam, mennyi munka van ebben a formában, és ez rendkívüli büszkeséggel töltött el.
Ez az érzés folyamatosan mélyült. Tudtam, hogy bárki megtehetné, de kevesen teszik. Ez adta meg azt a tudatot, hogy valami különlegeset értem el – más vagyok, mert ha van célom, mindent megteszek érte, küzdök érte, és mindent az elé helyezek. Innen kezdve minden újabb kihívás, minden újabb szezon csak erősítette ezt az érzést, és mélyítette a tudatot: a testem és a munkám egyedülálló, és én büszke lehetek rá.
6. Mit szólt a környezeted a változásodhoz? Volt, aki kételkedett benned benned?
Természetesen akadtak, akik kételkedtek bennem. Amikor Dáviddal elkezdtünk együtt edzeni, néhány hét után sokan megkérdezték, mi történik, mire készülünk. Dávid sosem verte nagydobra a dolgot – csak ha valaki rákérdezett, elmondta, hogy versenyre készülünk, ennyit. Én is hasonlóan jártam el.
Azok, akik érdeklődtek, természetesen bíztattak: „Hajrá!”, de a hátunk mögött tudtam, hogy mosolyogtak, talán kinevettek. Amikor elérkezett az első verseny, a formám már akkor láttatta, hogy nem ezt várták tőlem. Az arcokon meglátszott a meglepetés, a kétkedés.
Később, évekkel az első verseny után, sokan odajöttek, és azt mondták: „Le a kalappal! Nem gondoltuk volna, hogy ezt meg tudod csinálni.” Ez mindig nagyon különleges érzés volt számomra.
De minket ezek a reakciók sosem állítottak meg. Mi kitűztünk egy célt, kizártuk a zavaró hangokat, és végigcsináltuk – mert annyira akartuk.
7. Mit jelent számodra az, hogy 50 évesen testépítő versenyző lettél?
25% Off mindenre + kétféle nagy értékű Ajándék is a Tiéd! Az utolsó whey protein nyár Használd ki!
Valójában már 32 évesen testépítő versenyző lettem, akkor álltam először színpadra, és öt éven keresztül versenyeztem ebben a kategóriában. 2013-ban pedig megszereztem az első világbajnoki címemet, ami hatalmas mérföldkő volt számomra.
Az ötvenedik születésnapomhoz közeledve azonban éreztem, hogy ezt az időszakot szeretném valami különlegessel megünnepelni. Úgy döntöttem, visszatérek a versenyzéshez – ez egyfajta ajándék volt saját magamnak. Egy belső elismerés: hogy 50 évesen is képes vagyok rá, hogy erős vagyok, és hogy büszkén megmutathatom, mit jelent számomra ez az életforma.
Számomra ez sokkal többről szól, mint a külső. Arról szól, hogy megmutassam: az életkor nem korlát. Hogy 50 évesen is lehet valaki formában, lehet célja, lehet szenvedélye. Sőt, akár újra átélheti azt az energiát és lendületet, amit sokan csak a fiatalsághoz kötnek.
És volt egy nagyon különleges felismerésem is. Azok az emberek, akiket régen csodálattal néztem, akiknek a képei ott voltak a falamon – mostanra én magam értem el azt a szintet. Ma már tudom: nemcsak magamért csinálom. Hanem azért is, mert másoknak példát és motivációt adhatok. És ez talán az egyik legnagyobb értéke ennek az egész útnak.
8. Mi az a pillanat a versenyzésben vagy felkészülésben, amikor a legbüszkébb voltál magadra?
Számomra ez nem egyetlen pillanat, hanem egy hosszú, hónapokon át tartó érzés. Amikor elkezdem a diétát, és napról napra látom, ahogy alakul a formám, minden egyes nap büszkeséggel tölt el.
Minden reggel, amikor belenézek a tükörbe, ott van bennem az érzés: belevágtam, végigcsinálom, és ennek már most is látszik az eredménye. És ahogy telnek a hetek, ez csak erősödik. A forma napról napra változik, finomodik, és én minden nap egy kicsit szebbnek, egy kicsit jobbnak látom magam. Ezért készítek ilyenkor rengeteg képet és videót is – mert ez egy folyamatos átalakulás, amit jó megélni és visszanézni.
Számomra a legnagyobb büszkeség nem egyetlen csúcspillanat, hanem maga az út. Az, hogy hónapokon keresztül minden nap ott van bennem: igen, csinálom, haladok, és képes vagyok rá.
9. Mit adott neked ez az átalakulás a külsődön túl- például önbizalom vagy életérzésben?
Az önbizalmam már az első diétám után hatalmasat nőtt, hiszen az egy rendkívül kemény időszak volt, amit végigcsináltam. De az igazi változást a hosszú évek munkája hozta meg.
Az edzések, a versenyek, a kitartó, következetes munka mind-mind hozzátettek ahhoz, aki ma vagyok. Amikor egy versenyfelkészülés végén „lepucoltam” a formámat, és színpadra vittem, akkor tudatosult bennem igazán, hogy az évek munkája valójában mit is jelent. Akkor láttam meg kézzelfoghatóan, hogy mire vagyok képes. A sport által kaptam meg azt az életérzést, hogy abban a testben élhetek, amire mindig is vágytam.
És talán ennél is fontosabb: így lettem teljes. Így lettem önazonos. Ebben a testben, ezzel az életformával érzem magam igazán egésznek.
10. Mit üzensz annak a nőnek, aki most ugyanott tart, ahol te voltál a régi képen?
11. Mi volt az a mondat vagy gondolat, ami végleg eldöntötte benned, hogy most már tényleg változtatni fogsz?
Számomra ez nem egy mondat volt, és nem is egy konkrét gondolat – hanem egy pillanat a tükör előtt. Belenéztem, és amit láttam, nem tetszett. Nem az a nő nézett vissza rám, akivé válni szerettem volna.
Ez annyira mélyen érintett, hogy ott, abban a pillanatban eldőlt bennem minden. Nem volt több kifogás, nem volt több halogatás. Egyszerűen csak kimondtam magamban: ennek itt és most véget vetek. És ez a csendes, de határozott döntés lett az, ami mindent elindított.
12. Ha egyetlen szokást kellene kiemelned, ami a legnagyobb változást hozta az életedbe, mi lenne az?
Ha egyetlen szokást kellene kiemelnem, ami a legnagyobb változást hozta az életembe, az mindenképpen az étkezésemre való tudatos odafigyelés lenne.
Ez a szokás vált alapjává mindennek: a diétát is könnyebben tudtam betartani, következetesen tudtam haladni a céljaim felé. Tudtam, hogy az étrend az alap, és ha ebben következetes vagyok, az minden más területen is meglátszik majd a testemen és az eredményeimen.
Ez a tudatosság és kitartás volt az, ami igazán meghatározta a sikeremet.
13. Mi volt a legnagyobb tévhit, amit a fogyásról vagy az edzésről korábban elhittél?
A legnagyobb tévhit, amiben korábban hittem, az a „három hetes fogyókúrák” mítosza volt. Eleinte én is azt gondoltam, hogy van gyors megoldás, hogy néhány hét alatt látványos eredményt lehet elérni. De gyorsan rájöttem, hogy még ha van is átmeneti változás, az hosszú távon nem működik. Nem lehet három hét alatt lefogyni vagy igazán tartósan formálódni – az évek alatt felépített szokások és testalkat sokkal összetettebb ennél.
Az a százalékos megoszlás, amit gyakran hallani a táplálkozás és az edzés fontosságáról, teljesen egyértelművé vált számomra: mindkettőre szükség van. Mind az étrendet, mind az edzést be kell építeni az életbe, következetesen, kitartóan. Csak így lehet valódi, tartós eredményt elérni, és célba jutni.
14. Volt olyan pillanat, amikor a tükörbe nézve meglepődtél azon, amit látsz? Milyen érzés volt?
Rengeteg ilyen pillanatom volt, de van egy, ami különösen erős maradt bennem. Egy edzés alkalmával nagyon melegem volt, így levettem az atlétámat, csak a top és a hosszú nadrág maradt rajtam. Mindig hosszú nadrágban edzettem, sosem figyeltem a hasamra, pedig otthon és az öltözőben is volt tükör.
De azon a napon, ahogy az edzőteremben, tükrök előtt dolgoztam, egyszer csak megláttam: kockás a hasam. Rögtön felkiáltottam az edzőmnek: „Dávid, ide nézz, kockás a hasam!”
Abban a pillanatban egyszerre éreztem meglepetést, büszkeséget és hihetetlen elégedettséget. Ez nem csak a külső átalakulás jele volt, hanem annak a hosszú, következetes munkának a bizonyítéka is, amit hónapokon és éveken át tettem magamért.
15. Mi az a dolog, amit ma már természetesnek veszel, de a “régi én “-ed el sem tudta volna képzelni magáról?
Egy szóval tudnám megfogalmazni: étkezés.
Ma már teljesen természetes számomra az, ami a „régi énemnek” elképzelhetetlen lett volna. Hogy mennyire tudatosan, tápanyagközpontúan étkezem, és hogy ez nem kényszer, hanem a mindennapjaim része. Régen a „diéta” szó inkább lemondást jelentett – azt, hogy valamit nem ehetek, hogy hiányozni fognak bizonyos ételek. Ma már ez teljesen átalakult bennem. Mindennek megvan a helye és az ideje, és ezt természetesen is tartom.
Sőt, ha nem tartom be, már a lelkemnek rossz – annyira az életem részévé vált ez a fajta tudatosság. Tudom, hogy hétköznap figyelek, hétvégén belefér több minden, és ennek megfelelően alakítom az étkezésemet.
Ez az egyensúly, ez a szemlélet már 2009 óta velem van – és ma már nem szabály, hanem életforma.
Ez a történet nem csak rólam szól. Hanem minden nőről, aki valaha kételkedett magában. Mert a változás nem a testben kezdődik. Hanem egy döntéssel. És ha egyszer elindulsz, rájössz: sokkal erősebb vagy, mint valaha gondoltad.
Ha szeretnéd közelebbről is látni az utamat, a felkészüléseimet és a mindennapjaimat, a YouTube csatornámon rendszeresen megosztok edzéseket, gondolatokat és kulisszatitkokat. Másold a böngésződbe ezt a linket:
Sikerülni fog! Töltsd le a fehérjediéta étrendjét, olvasd át, és navigáld át az ÉLeted, egy karcsúbb és egészségesebb útra!
