Mióta ember az ember, vagy tán még a fejlődés korai szakaszában is elválaszthatatlan volt a sótól, háborúkat vívott érte, az volt a fizetőeszköz és ha egy lovag érkezett a várba, azt vízzel, sóval és kenyérrel kínálták.
Nagy valószínűséggel nem véletlen tartották ekkora becsben. Az emberek alkalmazkodása a föld különböző égöveihez, részben úgy történt, hogy az Afrikában élő emberekben egy olyan gén aktív, ami a sót visszatartja, míg egy északi emberben ezek a gének kevésbé vagy egyáltalán nem aktívak.
Gondoljunk csak bele, ha a szavannán ugyanolyan intenzitással izzadna egy ember, mint nálunk a Kárpát-medencében, akkor nem túl sokáig lenne életképes, mert a túlzott só és vízvesztés végezne vele.
Most pedig következzen a kutatás, ami azt állítja, hogy az alacsony só/nátriumbevitelt csökkenti az inzulinérzékenységet egészséges emberekben. Az alacsony sótartalmú diéta aktiválja a renin-angiotenzin-aldoszteron tengelyt és a szimpatikus idegrendszert, ami ugyancsak növeli az inzulinrezisztenciát.
Az aldoszteron- egy mineralokortikoid típusú szteroidhormon, amit a mellékvesekéreg állít elő, méghozzá azért, hogy a vese gyűjtőcsatornáiban adott mennyiségű nátriumot visszaszívjon. Attól függetlenül, hogy egy ember mennyi sót visz be a nap folyamán, a vérben a nátrium-szintje kisebb-nagyobb eltérésekkel azonos.
Egészséges pácienseket vizsgáltak, 7 nap alacsony sóbevitel után (Vizelet nátrium: ‹20 mmol/d) és magas sóbevitel (Vizelet nátrium: >150 mmol/d).
Ebben a kutatásban 1552 egészséges férfit és nőt vizsgáltak meg, 18-65 éves korig. A kutatók szérum-aldoszteron, a vizelet aldoszteron, és a vizelet norepinefrin szintjét mérték. Az alacsony sóbevitelű csoportban növekedett az aldoszteron és a norepinefrin szint, így a szervezet több sót tartott vissza, azaz vizelettel és verejtékezéssel csak nagyon kis mennyiség távozott.
Ha nem jut elég sóhoz a szervezet, akkor a vese, nagy hatékonysággal vissza tudja szívni a nátriumot, közel 99%-os hatékonysággal. Azt találták, hogy az alacsony sóbevitelt követő csoportban, megnőtt az inzulin-rezisztencia. Egyszóval a sejtek érzéketlenebbé váltak az inzulin hormon jelenlétére a vérben.
A só nem csak azért fontos, hogy az ételeinket ízesítse, hanem a szervezetben a sejtekben mindenütt megtalálható, idegrendszeri szabályozásban is kiemelt szerepe van. Az izmok mozgatásától a gondolkodásig.
Mennyi sót fogyassz?
Ez nagyon jó kérdés attól is függ milyen égövben élsz, milyen évszak van, milyen a fizikai aktivitásod. Viszont átlagosan azt mondhatom, hogy napi 9-12 gramm sót fogyassz, ha sportolsz akkor minden egyes sporttal töltött óra után 3-9 gramm sót érdemes pótolnod, ne aggódj, ha többet vittél be, akkor az vizelettel távozik.
Többről tudsz leadni, viszont kevésből nem tudsz többet szerezni. Én a kezeletlen sót javaslom, például a szép rózsaszínes himalája sót, vagy biztos forrásból származó erdélyi parajdi sót.
sóbevitel
alacsony sóbevitel
Források:
Low-salt diet increases insulin resistance in healthy subjects.
Garg R, Williams GH, Hurwitz S, Brown NJ, Hopkins PN, Adler GK.
Metabolism. 2011 Jul;60(7):965-8. doi: 10.1016/j.metabol.2010.09.005. Epub 2010 Oct 30.