A különös cím, különös cikket takar, valamit a sport szelleméről. Ez a pár sor magamról szól, hogy mit jelent számomra a sport a mindennapi életemben. Remélem ezen cikk elolvasása után a pár percre Te is végiggondolod magadban, mit jelent számodra a sport világa, s rátalálsz valami plusz belső motivációra is.

Sport

Életem eddigi apró szegleteire visszanézve jutottam elemzésre magamban, hogy hogyan is befolyásolta életemet a mindennapi sporttevékenységem. Apró városkában nőttem fel a Tisza-tónál, szerencsémre az akkori évfolyam nagyon sportos osztályt hozott. Ehhez még tartozott két nagyon lelkes testnevelő tanár, akik különösképp foglalkoztak tehetségekkel, a lelkes kis fiatalokkal – köztük velem is. Szertornáztam, és oktatóim különös figyelmet fordítottak rám, aminek ennek hála nagyon megszerettem ezt a sportágat. Fiatal énemnek akkor minden új volt, egy gyakorlat egy fordulat egy leugrás, vagy akár egy új tornaszeren való megismerkedés.

Sosem felejtem el az első alkalmat, amikor a gyűrű volt a soron. Féltem, nem kicsit, nagyon! Persze ezt titkoltam, és igyekeztem a legjobban teljesíteni kezdő feladataimat. Aztán a következő alkalomra már elmúlt a félelmem, és szinte alig vártam már, hogy újra lóghassak a szeren. Ekkor a sport a bátorságom gyarapította félelmeim leküzdésének időszaka volt, azzal, hogy teljes tudatában legyek testem irányításával.

Ezután, mikor kezdtem kamaszodni a labdasportok is nagy figyelmet kaptak az életemben, s mivel vidéken a futball a népszerű, jelentkeztem a helyi csapatba, méghozzá kapusként. Ebben a posztban nagyon jól tudtam teljesíteni, még lehetőségem is akadt egy szomszéd város labdarúgó iskolájával részt venni egy franciaországi bajnokságban. Ekkor már nem magam voltam, hanem társaim segítségére voltam szorulva, egyre nőt bennem a csapatszellem. Sajnos ekkor úgy éreztem, hogy társaim nagy része nem osztja ezen elveket s sosem csapatként, összefogásból akartak dolgozni, edzeni, versenyezni. Így a számomra már nagy szerelmemmé vált kosárlabda felé fordultam, s főként az NBA-t csodáltam nagyon.

Csak a HÉTVÉGÉN: Beérkezett a VEGAN Createston! 33% OFF az összes Createstonokra!

Újra magam maradtam, amit felerősített az is, hogy a kikerültem az elemiből. A gimnáziumban megváltozott minden, már nem kaptam akkora egyéni figyelmet. Ebben a négy évben törekedtem arra, hogy a ’TEAM’ szellemet összehozhassam egy társasággal – kisebb nagyobb sikerrel. Játék volt akkor minden megterhelés. Tűkön ülve vártam minden lehetőséget arra, hogy szabadidőmben a labdát pattogtathassam. Rájöttem, hogy bár akkor nehéz volt, de csapatban sokkal többre lehet vinni az életben bármivel. Akkor életem csak a labdáról szólt, mindig kosarazni akartam, este mindig meccset akartam nézni, s a kosárlabdám társaságában aludtam.

Sportszellem

A sport érdeklődésének egyre nagyobb figyelmet fordítottam, így rájöttem, hogy állóképességem és gyorsaságom fejlesztése nagyon sokat lendíthet teljesítményemen a pályán, mert igazi technikai edzésre nem volt lehetőség. Úgy gondoltam magam erősítése még lehetséges kis utánjárással. Elhatároztam tehát, első ízben, hogy a súlypontemelkedésemet fejlesztem, mert zsákolni akartam. Találtam is hozzá egy tervet, egy kemény 15 hetes programot. Ekkor kezdődött el az igazán rendszeres, szervezett edzések sorozata, amit nagyon komolyan vettem. Így nem is maradt el a siker, s nagyon nagy mértékű fejlődésen mentem keresztül, amivel újabb motivációt szereztem arra, hogy folytassam tovább. Sosem szabad feladni, bárhogy is nehezít az élet. A küzdelmek a sportban ekkor kezdődtek…

Önmagam fejlesztése ezután többrétű lett, mert bementem az edzőterembe! Nagyon lelkes barátok fogadtak és segítettek nekem az első lépésekben. A rendszeres sportolást már a rendszeres edzés követte, és amit a legjobban élveztem, hogy ezt egy nagyon jó társaságban, egy csapatban tehettem. Fokozatosan érdeklődtem a testépítés világa után, a sok edzés és küzdelmek mellett egyre jobban értékeltem a nagy sportolók teljesítményét, rájöttem mekkora küzdelemmel, alázattal és fegyelemmel jár az, hogy valaki dobogós lehessen egy nemzetközi versenyen. Így a mindennapi sportéletem és érdeklődésem is nyitottá vált számos sportág felé, s kerestem bennük azokat az érzelmeket, amit szeretne lehet és küzdeni érte. Kerestem mindegyikben azt a plusz motivációt, ami majd hajthat engem.

Érettségi évemben már a sport nem csak mindennapossá vált, de érdeklődésem is egyre jobban csak felé irányult. Így jutottam az elhatározásra, hogy a sport szolgálatába állva edző akarok lenni. Életem azutáni időszaka egy nagyon nehéz körülményekkel folytatódott, ahol az egyetlen boldogságot a sport tanulása adott nekem. A sors szerencsére úgy hozta, hogy kaptam újra egy lelkes mentort, aki megmutatta nekem, milyen is a sport valójában belülről, mi is a sporttudomány. Ekkor már tudtam, az életem erről fog szólni. Lelkesem vettem bele magam minden új ismeret megszerzésébe, ami kitart a mai napig. Sportolok tovább, testépítéssel foglalkozom, de már a lehető legtöbb tudással, változatlan elszántsággal. Életem viszont már nemcsak önmagam fejlesztését kívánja, hanem edzői pályafutásom és hitvallásom lett életem profilja.

Megtanulni mindezt egy egész életen át is lehetetlen talán. Vajon egy érzés, egy dolog vagy szellem-e a sport, ami annyi embert elcsábított, tanított meg küzdeni, kudarcokat viselni, drámai életképek sorozatában új reményt adni ahhoz, hogy ne kelljen feladni, megbukni!? Egy olimpiai cím, dobogó vagy csak már a nemzeti címeres mezben részt venni a sportok ünnepén hatalmas kiváltság. Nem volt lehetőségem arra, hogy akár közelébe is legyek az élsportnak, de edzőként hiszem azt, hogy lesz lehetőségem van valakit nagyon nagy sikerig segíteni, s mellette átadni azt a sportszellemet, ami képviseli az egész életem. Ez motivál, ez hajt engem, s alázattal fogadom a Fair-Play irányelveit.

Neked mit jelent a sport? Mit adott eddig neked, s mit kaphatsz még?!

Vidd bátran, örülünk, hogy adhatunk neked!