(a fenti képen Szabó Péterrel)
Tűzzétek ki célul azt, amit el akartok érni – NEM CSAK testileg, és fizikailag, hanem LELKILEG is!
Mindenki más indíttatásból kezd el edzeni, legyen szó bármiféle edzésről. Állóképességi, erőedzésről vagy akár valamilyen csapatsportról, a lényeg az, hogy örömöt okozzon a tevékenység illetve a tevékenységből származó eredmények is. Azt értem alatta, hogy én például azért kezdtem el edzeni, mert ha nem fárasztottam le magam a nap folyamán, csupán szellemileg, akkor éreztem, hogy még nem tudok leállni, egész életemben izgő-mozgó voltam.
Kezdjük el kiskorban!
Az óvodában “rossz gyerek”, ez alatt értik azt, hogy valaki eleven és nem azt csinálja amit mondanak neki, hanem esetleg vannak önálló gondolatai, ötletei, ami nem minden esetben egyezett meg az óvónéniével. Nekem így jött az edzés, nagybátyám hívására először együtt futottunk, majd pedig együtt mentünk a konditerembe súlyzózni.
Engem eleinte nem is érdekelt, illetve nem is gondoltam bele, hogy jó lehet kinézni az edzéstől. Csupán szerettem vele lenni, szerettem kipróbálni új dolgokat és szerettem figyelni a testem reakcióit különböző tevékenységekre. Miután edzettem már legalább egy éve, olvastam a cikkeket, különböző írásokat arról, hogy az is nagyban segíti a fejlődést, ha valaki jól étkezik.
Indul az utazás!
Az én utazásom a fehérjeporoktól kezdve, a rizs-csirkén át tartott a mostani állapotomig. Ami kb 6-8 évet ölel fel. Voltak olyan időszakaim amikor minden erőmmel odakoncentráltam és volt amikor csak 90%-os erőbedobással. Rájöttem ez idő alatt, hogy a legfontosabb a fizikum illetve egészség szempontjából az, ha valaki az ő alkatához, anyagcseréjéhez és hormontípusának megfelelően étkezik.
Ezt ki szoktam egészíteni azzal, hogy évszaknak megfelelően is érdemes étkezni. Rájöttem továbbá arra is, hogy amikor minőségi, feldolgozatlan élelmiszereket fogyasztok, akkor sokkal több az energiám.
Hadd érzékeltessem egy példán keresztül!
Kipróbáltam azt régen, hogy megettem 50 g szénhidrátnak megfelelő rizst/édeskrumplit/hajdinát és rájöttem arra, hogy teljesen más erőszintet értem el, annak ellenére, hogy a nettó tápanyagtartalma ugyanannyi.
Na ez a nagy önfelismerés!
Itt elkezdtem azon tanakodni, hogy az folyik mindenhonnan, hogy mennyi a nettó makrotápanyag tartalom és kész. De ez nem így van, a minőség, minden esetben a mennyiség előtt foglal helyet. Megpróbáltam azt is, hogy megittam 1,5-2 adag tejsavófehérjét mellé ettem szénhidrátot és kevés zsírt. A másik nap pedig megettem ugyanennyi nettó fehérjetartalmú húst, ugyanolyan körettel.
És láss csodát, sokkal másabb volt az eredmény. Leszögezném, hogy a fehérjeporokkal illetve kiegészítőkkel minden rendben van, csupán ahogy a nevük is mutatja, ezek táplálék kiegészítők, szóval szilárd feldolgozatlan, bio ételek mellett, ezek képesek növelni az energiaszintet és teljesítményt.
A cikk alapján gondolom mindenki rájött, hogy én azt részesítem előnyben, hogy milyen szilárd táplálékot fogyasztok. Arra is felhívnám a figyelmet, hogy sosem ugyanannyit fogyasztok, minden egyes nap, mint sokan, hogy x g fehérje/szénhidrát/zsír. Hanem minden esetben a napi aktivitásomhoz mérten táplálkozom.
Extra kiegészítésként pedig mi kellett még?
Most sikerült hozzájutnom egy órához, ami mér mindenféle adatot, nyilván nem teljesen pontos, mivel a szervezet energiafelhasználását, nem csak pulzusból és munkavégzés milyenségétől függ, hanem a sejtek oxigénfelhasználásától is, amit nem mér. Viszont, amikor edzem egy átlagosat (magamhoz mérve átlagos, mert csak magunkat kell legyőzni, minden egyes nap) és teszem a napi teendőim, ebben gyakran benne van 4-10 km séta is, olyan 4000 Kcal körüli érték jött ki.
Ilyenkor mondjuk többet eszem sokkal, mint pihenőnapokon, továbbá most már érzem azt is, hogy esetleg építőanyag (fehérje), illetve üzemanyagra (zsír, szénhidrát) van-e szükségem nagyobb mennyiségben. Így azt javaslom, hogy nektek is legyen egy alap étrendetek, egy olyan energia/tápanyagbeviteli értékkel, ami alap energiafelhasználásnak tekinthető.
Úgy értsd ezt, hogy mondjuk 2500 kcal a napi felhasználásod, viszont ha edzel, dolgozol akkor 3700-ra emelkedik. Így tudod hogy milyen arányban illetve milyen mennyiségben kell kipótolnod.
Elérkeztünk a következő elvi kérdéshez, ami arról szól, hogy mennyire tartod a diétád
A diéta alatt itt folyamatosan helyes, neked megfelelő táplálkozást értek. Nem léböjtkúrákat, nem egésznap csak tilápiaevést és hasonló hóbortokat, hanem olyan étrendet, amit életen keresztül képes vagy tartani. Kiegyensúlyozott, magas energiaszinted van az egész nap folyamán, nincsenek falási rohamaid, illetve szervi kimerüléseid.
Én úgy gondolom, mihelyst megtaláltad azt az ételpárosítást, illetve makrotápanyag arányt, amire a szervezetednek szüksége van, onnantól olyanná válsz, mint valamiféle szuperember. Kevesebb alvásra van szükséged, erősebb vagy, jobban fog az agyad, nem akarsz embert enni, ha leesett a vércukrod. Egyszóval, jobbnál-jobb előnyökkel bírsz majd.
A másik aspektusa az elvnek
Képes vagy-e tartani annak ellenére,hogy éled a napi rutinodat, körülötted a manipulációra épülő ételreklámok garmadát látod szinte. Olyankor van a legnagyobb szükség arra, hogy tudatos légy, észrevedd magad és ne menj oda a könnyebb utat választva egy gyorsétteremhez, hogy a pillanatnyi örömszerzés céljából elkövess a szervezeted elleni merényletet.
Szerintem ezt érdemes lenne beilleszteni a mindennapi kódexedbe
Az étrend tartásánál azt vettem észre magamon, mikor nem volt úgy célom a fizikumommal illetve edzéssel kapcsolatban, lazábbra vettem az edzéseket. Emellett, néhanapján becsúszott egy kis szemét kaja, mondván “az nem számít”. Nos, rájöttem, hogy az a kicsi is nagyon számít.
Amikor kitűztem magam elé a célom, ami fizikumot, erőszintet egyaránt leír, felőlem ehették a rántott húsoktól kezdve a rákóczi túrósokat, egyáltalán nem érdekelt. Tudod miért? Mert amikor megláttam, hogy mellettem mit esznek és esetleg megkívántam az agyam jelzett , hogy: “Hé ez a motivációd, hogy dagadt, és enervált légy? Vagy pedig az, hogy elérd azt a célt, amit kitűztél:energikus legyél és hogy büszke lehess magadra?”
Amikor ezt lejátszom nap, mint nap a fejemben, olyan energiát kapok -annak ellenére-, hogy nemet mondtam arra az ételre,hogy teljesen feltöltődöm ettől. Méghozzá azért, mert ha a célod felé haladsz, akkor a belsőd is rendben van, így jelez, hogy:Ezaz, így kell ezt csinálni, helyes úton jársz!
Szívvel-lélekkel,más nem számít!
Véleményem szerint, kitartásról csak abban az esetben érdemes beszélni, ha már biztos vagy benne, hogy a célod ténylegesen a Te célod. Továbbá akkor, ha az út, ami odafelé vezet boldoggá tesz. Sokan mondják, hogy a cél, az ami boldoggá tesz, de nincs így. Aki ezt mondja, valószínűleg nem értette még meg a lényeget.
Amikor én ezt a cikket írom Neked, akkor az jár a fejemben, hogy végre elmesélhetem azt, ami bennem van.Ha ezzel már pár száz ember napját boldoggá tudtam tenni, értékes tudást voltam képes átadni, akkor megérte. Direkt nem azt írtam, hogy megérte a fáradtságot, mert ez nekem nem fáradtság, hanem jó érzés. Így tudom már, hogy a célom megvan, az út boldoggá tesz, ezért csinálom.
Viszont, ha olyan érzésed van, mint néha vasárnap ünnepi ebédekkor, hogy azt sem tudod, hogy most felrobbansz, rosszul leszel, illetve ezek előtt elalszol,akkor ott valami nem stimmel.
Kísérletezz ételekkel, olvass táplálkozási könyveket, beszélgess olyanokkal, akik hasonló fizikummal rendelkeznek, mint amilyen a Te álmod. Mindig olyanokkal vedd körbe magad, akik már ott tartanak, ahol te akarsz a jövőben.
És a lényeg hogy fest?
Első és legfontosabb, hogy magad előtt tisztán lásd a célodat. Ha már tiszta a cél, akkor beszélhetünk módszerekről, amiket kipróbálsz a cél elérése érdekében. Ha a módszerek egy részét kiismerted, kezd el őket használni, de a folyamatos tanulás ugyanolyan fontos. Ha ez mind a kezedben van már, akkor jön szóba a kitartás, illetve az, hogy csak idő kell és eléred a célod.
Kellemes olvasást kívánok !